Ismertető


Krisztus szoborEgy kolostor önmagában nem kívánja meg a művészeti alkotások jelenlétét és gyűjtését. Mégis, egyrészt az istentisztelet igényel bizonyos szintű művészi alkotásokat, másrészt a régi kolostorok, mint az általános emberi kultúra őrzői és továbbadói szükségszerűen többé-kevésbé múzeumokká válnak. - Ehhez Pannonhalma esetében még sajátosan hozzájárult, hogy a 18-19.század folyamán a főapátok mint egyházi méltóságok természetesnek tartották, hogy bizonyos mecénási szerepet töltsenek be. - Hogy Pannonhalma az egyes korokban milyen művészi értékekkel rendelkezett, arról a fennmaradt Inventáriumok nyújthatnak valamelyes képet.

A gyűjteményekkel való tudatosabb foglalkozás és azok fejlesztése elsősorban a szerzetnek 1802 után vállalt új munkakörével függ össze. A szerzeteséletnek a nevelői és oktatói, tehát értelmiségi-tanári profilú átalakulása természetszerűen magával hozta ezt az igényt. A romantika is felébresztette a múlt iránti érdeklődést.

A gyűjtemények elhelyezése és bemutatása igazában a könyvtár épületéhez csatlakozott. A könyvtár, a bibliotheka ebben a korban szinte az összes kultúrértékek gyűjtését és tárolását is jelentette. A könyvtár építésekor (1824) J.Engel halála után a tervezésnek Pakh János féle alakítása már jelzi a szemléletváltást, amikor a főterem melletti két oldalsó helység elsősorban a gyűjtemények számára van tervezve. A könyvtár első gondozói számára magától értetődő volt, hogy ők foglalkozzanak a gyűjteményekkel is. Feljegyzésükből képet tudunk alkotni mind az egyes gyűjtemények kialakulásáról, mind pedig azok elhelyezéséről. A gyűjteményeket egy szóval múzeumnak nevezték, és a könyvtár 9 kisebb terme szolgált ilyen elhelyezésükre, melyeket conclave-nak neveztek. A könyvtárban az egyes conclavek elhelyezkedése és anyaga 1850 táján a következőképen rekonstruálható.

A gyűjtemények a 19. században az egyházi felszereléseken kívül a következő területekre terjedtek ki: Festmények, metszetek, érmek, régiségek, herbarium, ásványok, fa és maggyűjtemény, kitömött madarak, daktylothéka.

A Gyűjtemények megteremtése, gondozása és nyilvántartása körül különösen is érdemeket szerzett három bencés könyvtáros: Szeder Fábián (1843-1859), Czinár Mór 1842-1870, Kuncze Leó 1870-1878. Mindegyik készített munkásságáról feljegyzéseket, katalógusokat.

Jellemző erre a korra a lelkesedés, amellyel a régmúlt idők emlékeit gyűjtötték össze: maguk a rendtársak, a rendi alkalmazottak, a diákok gyakran adnak be elsősorban régi pénzeket, régiségeket a gyűjteményekbe. A 19. század vége felé azonban már hanyatlóban van a gyűjtemények tudatos ápolása. A könyvtár rohamos gyarapodása folytán - a festmények kivételével - a gyűjtemények helyileg is kikerülnek a könyvtárból. - A II. világháború pusztításai Pannonhalmát a Vöröskereszt védnöksége folytán megkímélték, így a gyűjteményekben sem történt jelentős károsodás.

Később pedig, mivel Pannonhalma mint szerzetesház az 1950-ben átvészelte a feloszlatást, a gyűjtemények - ellentétben más szerzetházak sorsával - nem szóródtak szét. - Az 1950-es években állami részről megkezdődött az értékes műtárgyak védetté nyilvánítása. A jelenleg védett műtárgyak száma a katalógus szerint 431 tétel. - Az alábbiakban a Gyűjtemények egyes területeiről adunk összefoglaló áttekintést.