Egy kolostor önmagában nem kívánja meg a művészeti alkotások jelenlétét és gyűjtését. Mégis, egyrészt az istentisztelet igényel bizonyos szintű művészi alkotásokat, másrészt a régi kolostorok, mint az általános emberi kultúra őrzői és továbbadói szükségszerűen többé-kevésbé múzeumokká válnak. - Ehhez Pannonhalma esetében még sajátosan hozzájárult, hogy a 18-19.század folyamán a főapátok mint egyházi méltóságok természetesnek tartották, hogy bizonyos mecénási szerepet töltsenek be. - Hogy Pannonhalma az egyes korokban milyen művészi értékekkel rendelkezett, arról a fennmaradt Inventáriumok nyújthatnak valamelyes képet.
A gyűjteményekkel való tudatosabb foglalkozás és azok fejlesztése elsősorban a szerzetnek 1802 után vállalt új munkakörével függ össze. A szerzeteséletnek a nevelői és oktatói, tehát értelmiségi-tanári profilú átalakulása természetszerűen magával hozta ezt az igényt. A romantika is felébresztette a múlt iránti érdeklődést.
A gyűjtemények elhelyezése és bemutatása igazában a könyvtár épületéhez csatlakozott. A könyvtár, a bibliotheka ebben a korban szinte az összes kultúrértékek gyűjtését és tárolását is jelentette. A könyvtár építésekor (1824) J.Engel halála után a tervezésnek Pakh János féle alakítása már jelzi a szemléletváltást, amikor a főterem melletti két oldalsó helység elsősorban a gyűjtemények számára van tervezve. A könyvtár első gondozói számára magától értetődő volt, hogy ők foglalkozzanak a gyűjteményekkel is. Feljegyzésükből képet tudunk alkotni mind az egyes gyűjtemények kialakulásáról, mind pedig azok elhelyezéséről. A gyűjteményeket egy szóval múzeumnak nevezték, és a könyvtár 9 kisebb terme szolgált ilyen elhelyezésükre, melyeket conclave-nak neveztek. A könyvtárban az egyes conclavek elhelyezkedése és anyaga 1850 táján a következőképen rekonstruálható.
A gyűjtemények a 19. században az egyházi felszereléseken kívül a következő területekre terjedtek ki: Festmények, metszetek, érmek, régiségek, herbarium, ásványok, fa és maggyűjtemény, kitömött madarak, daktylothéka.
A Gyűjtemények megteremtése, gondozása és nyilvántartása körül különösen is érdemeket szerzett három bencés könyvtáros: Szeder Fábián (1843-1859), Czinár Mór 1842-1870, Kuncze Leó 1870-1878. Mindegyik készített munkásságáról feljegyzéseket, katalógusokat.
Jellemző erre a korra a lelkesedés, amellyel a régmúlt idők emlékeit gyűjtötték össze: maguk a rendtársak, a rendi alkalmazottak, a diákok gyakran adnak be elsősorban régi pénzeket, régiségeket a gyűjteményekbe. A 19. század vége felé azonban már hanyatlóban van a gyűjtemények tudatos ápolása. A könyvtár rohamos gyarapodása folytán - a festmények kivételével - a gyűjtemények helyileg is kikerülnek a könyvtárból. - A II. világháború pusztításai Pannonhalmát a Vöröskereszt védnöksége folytán megkímélték, így a gyűjteményekben sem történt jelentős károsodás.
Később pedig, mivel Pannonhalma mint szerzetesház az 1950-ben átvészelte a feloszlatást, a gyűjtemények - ellentétben más szerzetházak sorsával - nem szóródtak szét. - Az 1950-es években állami részről megkezdődött az értékes műtárgyak védetté nyilvánítása. A jelenleg védett műtárgyak száma a katalógus szerint 431 tétel. - Az alábbiakban a Gyűjtemények egyes területeiről adunk összefoglaló áttekintést.
A képtárat, amely ma mintegy 200 festményt és szobrot mondhat magáénak 1833-ban Kovács Tamás főapát alapította.
A metszettár főként XVII-XVIII. századi augsburgi és bécsi mesterek munkáit őrzi (3000 lap). Értékes építéstörténeti dokumentumok az itt őrzött századi építészeti tervrajzok.
Numizmatikai-gyűjtemény
A numizmatikai-gyűjtemény 25000 darabot számlál. A magyar pénzérmék mellett jelentős római kori éremanyaggal is rendelkezik. Ezek egy része az apátság közelében felszínre került régészeti lelet. E gyűjteményhez tartozik egy XIX. század elején készült, több ezer gemma másolatát tartalmazó daktylotheca, valamint a XVIII-XIX. századi kegyérmek kollekciója.
Kincstár
Az első magyar szerzetesi templom felszerelésének gazdagságát egy a XI. század végén feljegyzett (Szent László összeíró levele) inventáriumból ismerjük . Az oklevélben felsorolt arany kelyhek, feszületek, ezüst gyertyatartók és füstölők, jól felszerelt és gazdag templomról tanúskodnak. A jelenlegi kincstár legbecsesebb darabjai, a magyar királyi koronázó palást 1613-ban készült másolata és két XVII. századi, ronde bosse zománcos szobrocskákkal díszített ereklyetartó, Mária Terézia királynő ajándékaként kerültek Pannonhalmára. Jelentős művészi értéket képviselnek a XVIII. századi oltárfelszerelések, monstranciák, ornátusok is.
Fénykép-, Képes levelezőlap- és Szentképgyűjtemény
A fénykép-, képes levelezőlap- és szentképgyűjtemény az elmúlt években az ország második legnagyobb gyűjteményévé fejlődte magát. A képeslapok darabszáma meghaladta a félmilliót. Különösen is értékes a régi képeslap rész, amely tartalmazza régiónk legtöbb első kiadású képes levelezőlapját.
Bélyeggyűjtemény
A pannonhalmi főapátság állandó (rendkormányzati, lelkipásztori, iskolai, gazdasági) levelezésben állt a hozzá tartozó különböző apátságokkal, rendházakkal, plébániákkal és gazdasági központokkal. Ezen levelezés leveleinek megőrzése a rendi levéltár mellett - a postatörténeti érdekességei miatt - külön gyűjteményekbe került. Ennek az anyagnak a gyarapodásával indult el a bélyeggyűjtés gondolata és gyakorlata elsősorban a rend egyes tagjainál. Az ő haláluk után került a rendi gyűjtemények központi kezelésébe az így összegyűjtött és rendezett anyag.
Régészeti Gyűjtemény
A XIX. század vége óta módszeres régészeti kutatások és alkalmi leletmentések eredményeként összegyűlt régiségtár jelentős részét római kori kőemlékek, fémtárgyak és kerámiatöredékek alkotják, amelyek a Pannonhalma környékének provinciális római kultúráját dokumentálják. Ugyancsak a régiségtárban őrzik az építkezések és műemléki épületkutatások alkalmával előkerült középkori kőfaragványokat és padlótéglákat is.
Természettudományi gyűjtemények
A rendnek az 1786-os feloszlatás előtt nem volt természettudományi gyűjteménye. A feloszlatáskor felvett leltár nem szól róla. Létrehozása a az 1802-es visszaállításkor vállalt iskolákkal kapcsolatos.
Kőzet- és Ásványgyűjtemény
A természettudományi gyűjteményeken belül külön egység a Kőzet- és Ásványgyűjtemény.
A pannonhalmi bencés apátságot a II. József általi feloszlatás után II. Ferenc állította vissza. Ő bízta meg a rendet iskolák vezetésével. Ekkor keletkeztek a rend természetrajzi gyűjteményei, amik aztán fokozatosan fejlődtek, főleg, amikor a rend tanárképző főiskolát állított fel növendékei számára 1866-tól.
Az első gyűjteményt, zömében ásványokat, Spaits Istvántól vették 1802-ben. A második nagyobb vásárlás 1833-ban történt. Ekkor Mitterpacher György gyűjteménye került Pannonhalmára. Ő Mitterpacher Lajosnak, a pesti egyetem híres mezőgazdaságtan tanárának volt unokaöccse, a tőle örökölt példányok is gyűjteményében voltak.További példányok kerültek a gyűjteménybe a rendtagoktól. A főiskola idejében ásványkereskedőktől is vettek példányokat.
A Spaits gyűjtemény még a 18. századból való. Magyarországon ilyen jól azonosítható hasonló korú ásványgyűjtemény csak a Természettudományi Múzeumban és az Eötvös Egyetemen van. A Mitterpacher-féle gyűjtemény is a XVIII. sz. végéről és a XIX. sz. elejéről származik. A főiskola korában tudatosan fejlesztették, a legtipikusabb lelőhelyekről származó példányokat vettek meg.
A növény- és az állattárnak már csak töredékei vannak Pannonhalmán. Ezek fokozottabb törődést kívánnak, amire a rendnek az elmúlt időben nem volt lehetősége. Ezért a Pécsi Pedagógiai Főiskolának ajánlotta fel 1969-ben. Ma, a főiskola átszervezése miatt a Janus Pannonius Tudományegyetem Természettudományi Kar tanszékein vannak.
A részletes leírás a tárak helyének változását, a gyűjtemények őreit is ismerteti. Az ásványtár értékeit Szakáll Sándor, a Miskolci Múzeum ásványtárának vezetője értékelte, a növénytárat az akkori pécsi botanika-professzor, Vörös László Zsigmond, rendezte, és több cikkben ismertette.
Régi Természettudományi Oktatási Segédeszközök Gyűjteménye
A régi természettudományi oktatási segédeszközök gyűjteménye sajátos értékét a sok neves bencés tudós saját készítésű eszközei adják. Közöttük Jedlik Ányos, a dinamó feltalálója által készített kísérleti és minta példányokat is megtaláljuk.
A gyűjtemények között legkorábban a természetrajzi és kémiai fejlődött ki. Talán Spaics István székesfehérvári igazgató vetette meg az alapját, aki 1802 október 9-én egynéhány ládányi természetrajzi gyűjteményt ajándékozott a főmonostornak. 1831-re akkorára szaporodott a gyűjtemény, hogy Szeder Fábián személyében camerae naturalium curator címmel külön őre volt. A gyűjtemény iskolai célból való fejlesztését káptalani javaslatok is sürgették, ezért mind több gondot fordítottak rá. A sokoldalú és gondos Czinár Mór, mint a gyűjtemények további őre, 1848-tól szakszerűen rendezni kezdi őket. A növekvő gyűjtemények számára 1888-ban új helyiségekről kellett gondoskodni.
Sajnos a természetrajz tanszékek hosszas üresedése alatt Fehér Ipoly főapát a múzeum fölszerelését nagy részben a rendi gimnáziumok között felosztotta. (Más esetekben az egyes iskolákban meginduló természettudományos oktatás a szemléltető eszközöket a főmonostori gyűjteményből kapta.) Amikor az 1910-1911-i iskolai évvel a természetrajzi oktatás ismét megindult Pannonhalmán, új múzeumot kellett berendezni.
A fizikai múzeumról aránylag későn hallunk, pedig tudjuk, hogy a XVIII. század vége felé, amikor a bölcseleti oktatás Tihanyban volt, értékes eszközöket szereztek be a fizikai oktatás számára. A Pannonhalmára kerülő bölcseleti oktatás sem nélkülözhette a műszereket, kísérleti eszközöket. A rendi növendékek második bölcseleti évében foglalkoztak képzésük során nagyobb mértékben a fizikával. Ez a képzés a XIX. században jó ideig Győrött történt (a szemléltetés céljából onnan kérték kölcsön az eszközöket is). Orsonics Iván dr. győri tanár arról értesítette a pannonhalmi konventet, hogy szívesen segít új eszközök beszerzésével, és azok elrendezésével. Ennek a pannonhalmi tanárképzésben is nagy jelentősége volt. Amikor Kruesz Krizosztom dr. pannonhalmi fizikus tanár lett (1851- 61), sok eszközt szerzett és készített. Utóda, Hollósy Jusztinián dr. (1862- 66) szintén gondos és fejlesztő őre volt a múzeumnak. Kruesz Krizosztom mint főapát különös érdeklődéssel kísérte ennek a múzeumnak a sorsát. Már 1874-ben azt lehetett róla mondani, hogy gazdag anyaggal rendelkezik. A gyűjtemény az 1878-as építkezés alkalmával tágas termet kapott, és azután is nagy értékű eszközökkel gyarapodott. Különösen sokat tett a fizikai gyűjtemény gondozásában és gyarapításában Palatin Gergely, aki 1881-től haláláig (1927-ig) volt a főiskolai tanárképzőn a természettan tanára.
Az adatbázis
Adatbázisunkban a fenti gyűjtemények legérdekesebb darabjaiból, továbbá a Főapátsági Könyvtárban és a Levéltárban található képzőművészeti szempontból érdekes darabokból készítettük összeállítást, amely a keresőfelületen és a böngészőn keresztül érhető el.