Noha a festmény már nem tartozik a mester fénykorának alkotásaihoz, főműveinek drámaiságát, alakjainak rendkívüli kifejezőerejét még sejteni engedi. Krisztus lesújtó mozdulata, a kereskedők démonivá torzított arckifejezése hasonló szenvedéllyel fogalmazódik meg, mint egy 13 évvel korábbi, velencei változaton. A, klasszikus háttér-architektúra megnövelt léptéke, a megszelídített fény-árnyék hatások és a világosabb kolorit azonban sokat elvesznek a jelenet expresszivitásából.A kép 1801-ben a mecénás és könyvtárlapító Franz Steffaneo-Carnea báró, Dalmácia, Isztria és Epirusz kormánybiztosa útján került Koperből a bécsi Akadémiára, majd onnan 1803-ban ajándékként jutott a másik két Zanchi-képpel együtt Pannonhalmára, ahol előbb a templom szentélyének falait díszítették, majd az 1875-ben lezárult templomfelújítás alkalmából a könyvtárba, végül a lépcsőház falaira kerültek.