Dombos, zöldellő tájban fehér abrosszal leterített asztalnál ül Jézus. Előtte az asztalon tál és kehely ostyával. Az asztal egyik oldalán Szent Péter térdel, másik végénél áll Szent Pál, mögötte Assisi Szent Ferenc szürke csuhában. Előtte világi ruházatú ifjú térdel, kezében nyilakkal átszúrt szív, amelyet mellette guggoló édesanyja (?) felé nyújt. Az átlőtt szív Szent Ágoston attribútuma, de szokatlan Szent Mónika világi ruhában történő ábrázolása. Az előtérben tömeg áll, benne az Oltáriszentség himnuszát író Aquinói Szent Tamással. A terasz mögötti tájban zarándokcsoport érkezik. A mezőn hátul szántó parasztokat, leghátul világi öltözetű emberek lakomáját látjuk. Krisztusnak az Ünnepi lakomáról szóló példabeszédében (Lk 14, 15-24.) esik szó a földeken dolgozókról és a helyüket elfoglaló koldusokról. E példázat képzőművészeti ábrázolása rendkívül ritka. Az egyedülálló ikonográfia - Az Úr lakomájának - Velence reneszánsz vallásos művészetének eddig ismeretlen emléke arról ad hírt, hogy e város vonzáskörzetében a laikus közösségek vallási gyakorlata a hagyományostól sokszor eltérő, új ikonográfiát hozott létre.