Az ornátus minden darabjának teljes felületét hímzés borítja. A hímzés alapanyaga nyers színű taftselyem, alatta lenvászon, az öltések mindkét rétegen keresztül mennek. Színes selyemmel, tűfestéssel varrott nagy, bizarr virágok, szeldelt szélű levelek, lila, rózsaszín íriszek tarkítják az ezüst hímzésű alapot. A virágok és levelek közötti hímzés fonal alátétre dolgozott, selyemfonallal zeg-zug vonalban letűzött ezüst fémszál. A virágok és levelek plaszticitását a gazdag színezésen túl a különféle sodratú és felületű fémszálak, fémszalagok, kantille változatos felhasználásával fokozták. Egyes levelek szélét letűzött aranyhímzéssel készítették. Sűrűbb vagy ritkább sodrású fémszálak alkalmazásával fényes, illetve mattabb felületek is gazdagítják a virágok, levelek belső rajzát. Az aranyhímzésű felületeket sodrott fémszálas zsinór keretezi. A paszományt utánzó osztósávok illetve szegélyek domborhímzése kartonalátétre fektetett, aranyozott fémszállal készült. A fémszálak lefogófonala az ezüst háttér esetében kissé szürkés nyersszínű selyem. Az aranyhímzéseknél kétféle, világosabb és sötétebb sárga selyem. A pluviálé kapcsolópántja két öntött, vésett ezüst kagyló. Az ezüst alap nagy része utólag készülhetett, erre utalnak a nyomokban még meglévő eredeti alap oxidáltabb maradványai. A pajzs helyét hímzés nélkül hagyták, a pajzs alatt kilátszik a sárga taftkötésű bélésselyem. Az eredeti bélés vörös lenvászon felett vörös taftselyem lehetett. Ez csupán a stólákon maradt meg. A három miseruha új rózsaszín lenvászon bélést kapott. A pluviálé a dalmatikák és a kehelytakaró bélése egészen új sárga bélésselyem.