A középkori egyházi kincstár – hasonlóan a világi Kunst- und Wunderkammerhez – a mai múzeumi gyűjtemények távoli előképének tekinthető. Legértékesebb darabjaik, a szent ereklyék, mára gyakran múzeumokban találhatók az egykori kultuszuktól elszakadva, olyan tárgyak környezetében, amelyekre a profán „történelmi ereklye” kifejezést használjuk. Időközben a kincstár fogalma is átalakult, s ma már egyszerre tekinthető a kincsek és szimbolikus értékek, a szakrális és a profán tárgyak állandó, ugyanakkor folytonos változásban lévő gyűjtőhelyének.
A Pannonhalmi Főapátság gyűjteményeiből kialakított Látványkincstár (Virtuális kiállítás) hagyományos jellege mellett szerkezetében is hordozza az elmúlt századok egymásra rakódott időrétegeit. A tárgyak között jelen vannak az istentisztelet során használt, ceremoniális, illetve a világi darabok; a különböző korok vásárlásai és ajándékai; a ritkaságok és az első látásra akár hétköznapinak tűnő elemek is. Gyűjteménybe kerülésük nem jelentette minden esetben a kiemelést a mindennapi használatból: az évszázadok óta féltve és rejtve őrzött tárgyak mellett a kincstárban megjelennek a legutóbbi időkig gyakran használt liturgikus eszközök.